Élet minimális ökológiai lábnyommal

Rohanó világunkban és minél nagyobb mértékű fogyasztásra sarkallt társadalmunkban nehéz feladatnak tűnhet, hogy mindennapi teendőink mellett még ökológiai lábnyomunk ,,méretére” is odafigyeljünk.

Ökológiai lábnyom

Ökológiai lábnyom alatt azt a területet értjük, amely károsodás nélkül tudja megtermelni egy adott személy aktuális életviteléhez köthető javakat, azaz a különböző élelmiszereket, a felhasznált energiaforrásokat és így tovább. Példaként elmondható, hogy míg egy átlagos etiópiai lakos ökológiai lábnyoma 0,5 ha, addig az amerikaiaké 10,3 ha fejenként. Magyarországon becslések alapján fejenként 3,1 ha ez az érték.

Éppen ebből kifolyólag cikkünkben két ember példaértékű törekvését mutatjuk be egy fenntarthatóbb, környezetbarát, és minimális ökológiai lábnyommal jellemezhető életvitel elérésére.

Elsőként az amerikai Colin Beavan (No Impact Man) – energetikai mérnök, publicista – és családja életútját mutatjuk be röviden, azaz azt, hogy miként alakították ki közel ,,lábnyom nélküli” életüket.

reduce-no-impact-manBeavan megelégelte, hogy noha miközben számos ember tisztában van a környezetünket érintő súlyos problémákkal, egyénileg a legtöbben mégsem igyekeznek megoldani azokat. Családjával ráébredtek arra, hogy nagyvárosi lakókörnyezetben is megvalósítható egy kevésbé pazarló, környezettudatos életmód. Ennek következtében a Beavan-család az elhatározástól számított egy év leforgása alatt teljesen megváltoztatta korábban megszokott életvitelét. Fontosnak tartották azonban hangsúlyozni azt, hogy mindez nem feltétlenül járt együtt az életminőségük romlásával, noha természetesen számos fogyasztási cikk mellőzötté vált, és ez lemondásokat jelentett számukra.

Kezdetben 7 pontot fogalmaztak meg:

– zéró hulladék : csak olyan élelmiszert vásároltak, mely nem rendelkezett csomagolással, a termékeket pedig termelői piacokról szerezték be

– a megvásárolt termékek lakóhelyüktől csak 250 mérföld sugarú körön belülről származhattak

– mellőzték az autóhasználatot, helyette biciklit és rollert használtak

– az élelmiszereket leszámítva nem vásároltak újonnan előállított termékeket

– vízfelhasználásukat minimálisra csökkentették

– az elektronikai eszközöket száműzték a lakásból

– a mosást kézzel végezték, és sötétedés után gyertyafény mellett vacsorázott és játszott együtt a család

Beavan napjainkban is aktívan igyekszik tenni a környezetvédelemért, ennek keretében rendszeres időközönként No Impact Hetet is szervez, amely projekthez bármely országból lehet csatlakozni. A program célja, hogy a résztvevőknek bemutassa, hogy túlzott mértékű erőfeszítések nélkül is csökkenthető a túlfogyasztás, az emberek környezetkárosító életvitele.

Személyes honlapján további információk is fellelhetőek:

www.colinbeavan.com

Második példaként egy európai férfi életmódváltását mutatjuk be. A belga Steven VrommanSteven-Vromman (Low Impact Man) környezetvédelmi szaktanácsadóként 2008-ban döntött az életvitelváltás mellett. Nagyon fontosnak tartotta bebizonyítani és bemutatni az egyéni felelősségvállalás kiemelkedően nagy szerepét a környezetvédelem területén.

Az általa bevezetett intézkedések az alábbiak voltak:

– kizárólag használt ruhákat vásárolt, egyedül a futócipő esetében tett kivételt

– számítógépe áramellátását egy általa használt szobabicikli és egy generátor segítségével oldotta meg

– hagyományos izzóit energiatakarékosra cserélte

– a lakásban található nyílászárókat és a padlót több cm vastagságú parafaborítással látta el a jobb szigetelés érdekében

– étrendjéből mellőzte az olyan termékeket, melyek az országhatáron kívülről érkeztek

– esővizet használt a fürdéshez

Beavanhoz hasonlóan Vromman is a mai napig aktívan küzd a környezetvédelemért, és hirdeti azt. Személyes véleménye szerint nem szükséges felforgatni az embernek korábban megszokott életét, csak át kell formálnia gondolkozását egy felelősségteljesebb irányba, és mellőznie kell a pazarlást.

peopleA cikkben szereplő két férfi igazán jó példaként állhat mindenki előtt, hiszen remekül szemléltetik – annak ellenére, hogy sokak számára az általuk bevezetett életmódváltás drasztikusnak és túlzott mértékűnek tűnhet – azt, hogy már egy ember is rengeteget tehet környezetünk védelmében életmódbeli kisebb változtatásokkal, felelősségteljes odafigyeléssel, és a többi emberrel való tapasztalatcsere útján.

 

A cikkhez felhasználtuk:

Zöld Újság 2014. szám